Letartóztatás

A letartóztatás a legszigorúbb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés, amelynek alkalmazására a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (a továbbiakban: Be.)  meghatározott esetekben, módon és ideig kerülhet sor, amikor az elkövető büntetőjogi felelősségéről a bíróság jogerősen még nem döntött. A jogintézmény alapvető célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatásának a biztosítása.

​

Letartóztatás elrendelése

​

A letartóztatást minden esetben megelőzi az őrizetbe vétel. Az őrizet a terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy személyi szabadságának átmeneti elvonása. 

Őrizet elrendelésére a bíróság mellett az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is jogosult – a gyakorlatban a legtipikusabb eset, amikor a terheltet az előállítás után a rendőrség gyanúsítottként kihallgatja, majd őrizetbe veszi. Az őrizet legfeljebb 72 óráig tart, amely időtartamba az őrizetet megelőző hatósági fogvatartás is beleszámít.

Az őrizetbe vétel elrendeléséről, illetve a fogvatartás helyéről a hatóságnak 24 órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót, vagy a terhelt által megjelölt más személyt. Az ügyészségnek az őrizet ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem indítványozzák, a terheltet szabadon kell engedni.

Amennyiben az ügyész indítványozza a terhelt letartóztatását, úgy a bíróság – a 72 órás időtartamon belül – ülést tart, ahol dönt az ügyészi indítvány elbírálásáról. Az ülés zárt, tehát azon hozzátartozók – ide nem értve fiatalkorú terhelt esetén a törvényes képviselőjét – nem vehetnek részt. A bírósági ülésen részt vehet azonban a védő, akinek lehetősége van felszólalni, egyúttal a terhelt szabadlábra helyezését, vagy vele szemben enyhébb kényszerintézkedés – bűnügyi felügyelet vagy távoltartás – elrendelését indítványozni. 

​

A letartóztatás elrendelése első ízben legfeljebb 1 hónapig tart. Fontos megjegyezni, hogy a letartóztatást elrendelő végzéssel szemben bejelentett fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, tehát ha a (nyomozási) bíró a terhelt letartóztatását elrendeli, annak végrehajtására nyomban sor kerül.

​

A letartóztatás elrendelésének indokai

​

Letartóztatás a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása, illetve a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, ha különösen

​

• a bűncselekmény jellegére,

• a nyomozás állására és érdekeire,

• a terhelt személyi és családi körülményeire,

• a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonyára,

• a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel – tehát a letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedésekkel – nem biztosítható.

• ​

Meddig tarthat a letartóztatás?

​

A letartóztatás legfeljebb

​

• 1 évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,

• 2 évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,

• 3 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,

• 4 évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb,

• 5 évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
   

Ezen időbeli korlátok azonban nem érvényesülnek az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetén, valamint akkor, ha a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás, illetőleg abban az esetben sem, amennyiben hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

​

Letartóztatás végrehajtása

​

A letartóztatást főszabály szerint büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, az ügyészség rendelkezése alapján azonban – legfeljebb hatvan napra – a terheltet rendőrségi fogdában is elhelyezhetik. További speciális eset, amikor a bíróság úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorú terhelt letartóztatásának végrehajtási helye javítóintézet lesz, vagy pedig, ha a terhelt pszichiátriai kezelése szükséges, de az előzetes kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei nem állnak fenn, a letartóztatást – ugyancsak a bíróság rendelkezése alapján – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI-ben) kell végrehajtani.

Fontos megjegyezni, hogy a Be. 44. § b) pontja alapján letartóztatás hatálya alatt álló terhelt esetén kötelező a védő részvétele a büntetőeljárásban. 

 

Enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása

​

A bíróság a letartóztatás helyett távoltartást, bűnügyi felügyeletet, vagy – együttesen – távoltartást és bűnügyi felügyeletet rendelhet el. Az esetek többségében a védelem elsődleges célja, hogy a terhelt bűnügyi felügyeletbe (korábbi nevén: ,,házi őrizet” és ,,lakhelyelhagyási tilalom”) kerüljön, amely során számos körülmény mellett nagy jelentőséggel bír az ún. befogadó és eltartási nyilatkozat (tehát, hogy adott személy vállalja, hogy a bűnügyi felügyelet idejére a terheltet ingatlanába befogadja, eltartásához hozzájárul). A nyilatkozatokat – és a további szükséges dokumentumot – célszerű már a letartóztatás elrendelése tárgyában tartott bírósági ülésen csatolni, így az előállítást vagy őrizetbe vételt követően célszerűbb mielőbb szakmailag felkészült védőhöz fordulni, aki a hozzátartozók segítségére lehet ez ügyben is.

​

Bűnügyi felügyelet

​

A bűnügyi felügyelet a terhelt szabad mozgáshoz és a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. Ennek keretében a bíróság előírja, hogy a terhelt

​

• a számára meghatározott területet, lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül ne hagyja el,

• meghatározott jellegű nyilvános helyeket, nyilvános rendezvényeket vagy meghatározott közterületeket ne látogasson, illetve

• meghatározott időközönként és módon a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervénél jelentkezzen.