A jogérvényesítés módjai, eszközei
Jogérvényesítés: Akkor válik szükségessé, amennyiben valaki a jogkövetés helyett jogellenes
magatartást tanúsít. A jogérvényesítés egyidőben szolgálja a jogi norma
parancsának érvényre juttatását és a megsértett alanyi jog orvoslását
Jogellenes a magatartás, ha:
1. megsértem valakinek a jogát,
2. valaki nem teljesíti jogi kötelezettségét
Két típusa van:
1. önhatalmú
2. állami
1. Az önhatalmú jogérvényesítés
a.) önhatalom - az ember a maga érdekeit a saját erejére, eszközeire támaszkodva
érvényesítette, amelyet a szemben álló felek ügyessége döntött el.
Az önhatalomnak 2 formája létezik:
1. tilos önhatalom - nem jogérvényesítési mód, bűncselekménynek
minősül
2. jogos önhatalom - azokra az esetekre korlátozódik, amelyeknél az
állam által biztosított jogvédelem nem elégséges,mert
igénybevétele esetén a jogsérelem már nem
helyrehozható.
Kétféle megnyilvánulása különböztethető meg:
a.) az önvédelem, amely a sértettet ért jogtalan,
másként el nem hárítható támadás azonnali visszatartására
szolgál
b.) az önsegély - a már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú
kiküszöbölése
A Római korban az önhatalom törvényes eszközökkel történő visszaszorítása először a XII táblás törvényben jelentkezik, amely már csak az éjjeli ill. a fegyverrel védekező tolvaj megölését nem büntette, a többit igen.
A jogtudomány is rögzítette a jogos önhatalom kereteit, miszerint az erőszakot szabad erőszakkal visszaverni és ezt a jogot a természet biztosítja.
2. Állami úton történő jogérvényesítés
Az alanyi jogok érvényesítése a fejlettebb társadalmakban általában a bíróságok és más hatóságok segítségével történik.
Az állam úton történő jogérvényesítésnek 3 fajtáját különböztethető meg: a bíróságok által lefolytatott
1.) peres eljárás - Ez abban áll, hogy a bíróság előtt keresetével fellépő személy kérelmét a másik fél vitatja. A kérelmező a felperes , ellenfele az alperes lesz.A per olyan kontradiktórius eljárás, amelynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes keresetére lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti.
2.) nem peres eljárás
3.) végrehajtási eljárás – jogerősen, ítéletben megfogalmazott magatartás kikényszerítése
A klasszikus jog kétféle perbeli képviselőt ismer:
1. cognitor - az , akit megbízója az ellenfél jelenlétében nevezett ki
2. procurator - aki alakszerűtlen megbízás alapján vagy megbízás nélkül képviselil megbízóját ( az ő legitimációja kétségesebb, ezért neki biztosítékot kellett
adnia)
A császári perrendben a képviselet előbbi formái megmaradtak, de a kétféle képviselő között csak rendelésük módjában volt különbség.
Az ügyvéd - nem perbeli képviselőként, de részt vett az eljárásban mint a peres fél
bíróság előtti szószólója
- a lex Cincia, majd Augusztusz tiltotta, hogy az ügyvédek díjazást
fogadjanak el, Claudius már megengedte max. 100 aranyig terjedő
díjazást
- a per elején esküre kötelezték, hogy igazságtalan ügyet nem vállal
el
- jogi szakképzettséggel nem feltétlenül kellett rendelkeznie
A dominátus korában a bírósági bejegyeztetéssel együtt
előírták a szakképzettséget. Az ügyvéd által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú volt szükséges.
További szereplők a perekben
Tabelliok, tabulariusok (közjegyők): a római szerződési jog hosszú ideig a szóbeli ügyletekre, ritkán a litterálügyletekre épült. A III. sz-ig Rómában biztosított hivatalos írásos keretet a szerződéseknek A constitutio Antoniniana által a provinciai lakosok is római polgárokká váltak, akikre a görög jog vonatkozott, így szerte a birodalomban megjelentek a közjegyzők elődei.
(tabellio - olyan jogban jártas személy, aki állami engedély alapján azon magánszemélyek rendelkezésére áll, akik dokumentumaikat hivatalos jogi formában kívánták írásba foglalni.
tabularius - a városi levéltárak elsősorban adóügyekkel foglalkozó hivatalnokai.)
Perbeli képviselőként eljárhat:
1. procurátor
2. cognitor
3. gyám - gyámság esetén
4. gondnok - gondnokság esetén (elmebeteg, őrült stb.)
